Dohányzás

Először is le kell szögezni, hogy a vízipipázás során a többi dohányzási fajtához hasonlóan dohány levél ég és füst kerül a szervezetbe. Tehát dohányzás a vízipipázás is,  így az itt megemlített tények itt is érvényesek.

vizipipazas

Történelem: A dohány a mai emberiség által leggyakrabban használt pszichoaktív drog. Története az amerikai kontinensen kezdődött, az őslakos indiánok már javában fogyasztották, amikor Kolumbusz megérkezett az Újvilágba. A felfedezők arról számoltak be, hogy az indiánok a dohány leveleit “összesodorják, meggyújtják, és megisszák a felszálló füstöt”. A hajósok közül sokan maguk is “megitták” ezt a füstöt, és később a szokást (jelentős mennyiségű dohánylevél kíséretében) magukkal vitték az óhazába, ahonnan a tengerészek közvetítésével nemsokára az egész világon elterjedt. A portugálok, amerre csak jártak, mindenütt ültettek a növényből, hogy sehol se legyenek szűkében a drognak. Sok helyen maguk az őslakosok is termelni kezdték, először kereskedelmi céllal, később már saját használatra is.
A korai dohányosok az indiánoktól értesültek arról, hogy a dohányzás szokása idővel megrögzöttséggé válik, és aki egyszer elkezdi, előbb-utóbb rabjává válik a szernek. A tengerészek azt is tudták, hogy nemcsak a füst beszívása, hanem a dohánylevelek elrágása, illetve a porrá őrölt levelek beszippantása is elmulasztja a kialakult vágyódást, továbbá az is hamar kiderült, hogy nincs még egy olyan növény a világon, amely oltaná a “dohányszomjat”.
A XVII. század közepére a dohány széles körben elterjedt egész Európában. A szokást sokszor próbálták meg korlátozni vagy betiltani, rendszerint sikertelenül. 1633-ban a török szultán Konstantinápolyban halálbüntetés terhe mellett tiltotta be a dohányzást, de még ez is kevés volt a szenvedély visszaszorításához. Keleten hasonló volt a helyzet. A japánok sokáig ellenálltak, de amikor már a shogun palotájának őrei, majd később a legfelső vezetés egyes tagjai is rákaptak a füstölésre, kénytelenek voltak “kapitulálni”. 1639-re a dohányzás a teaszertartások mellett szerves részévé vált a japán kultúrának.
A dohányzás ma az emberiség által kultivált szenvedélyek listájának első helyén áll. Mind a fejlett, mind a fejlődő országok népességének jelentős százaléka dohányos. Az utóbbi évtizedekben számos kutatás irányult a dohányzás lehetséges káros következményeinek feltárására, e kutatások eredményei viszonylag széles körű nyilvánosságot kaptak. Az USA-ban most, a 90-es években kezdik komolyan venni a dohányzás veszélyeit, néhány államban már ott tartanak, hogy be is tiltják a közterületen való füstölést.

Kémia: hatásmechanizmus. A nikotin a dohány(Nicotiana tabacum) alkaloidája, melyet 1928-ban különítettek el. Színtelen, lúgos kémhatású, olaj sűrűségű, jellegzetes szagú folyadék, amely fény hatására megbarnul. Knoll József Gyógyszertan I. c. könyve (Medicina, 1987, 88. o.) szerint a nikotin “tartós depolarizáció útján ható ganglion-bénító, kezdetben stimuláló, később bénító hatása van. … Emberen a dohányzás 6-10-zel megemeli a pulzusszámot. … A vérnyomás először süllyed, majd a paraszimpatikus ganglionok bénulása után a szimpatikus izgalom, a mellékvese velőállományából kiáramló adrenalin miatt emelkedik. … A nikotin rendkívül sokféle, valamint minden struktúrán kettős jellegű (előbb izgató, majd bénító) hatása miatt az általa kiváltott tünetek jellemzése rendkívül nehéz. … Hatásának lefolyása mind emberen, mind állaton nagyon individuális.”
“A nikotin nagyon erős méreg, halálos adagja embereknél 20-60 mg. … Néhány csepp nikotin a bőrön át felszívódva már halálos mérgezést okozhat. … Gyorsan öl, a jellegzetes tünetek azonnal megjelennek, majd eszméletvesztéses állapotban rángógörcsök keletkezhetnek, és sokkos állapotban beálló légzésbénulás idézi elő a halált. … Antidotuma (ellenszere) nincs.”

Pszichés hatások: A dohányosok szituációfüggő hatást tulajdonítanak a drognak: szerintük stresszhelyzetben feszültségoldó nyugtatóként, koncentrációt igénylő szituációban pedig stimulánsként viselkedik. Ez arra enged következtetni, hogy a ténylegesen észlelt hatások nagyrészt pszichikai eredetűek, azaz erősen függnek a dohányos várakozásaitól, a fogyasztás körülményeitől. Egyesek megjegyezték, hogy a cigarettázás által kiváltott állítólagos “nyugalom” képzete hamis: a cigaretta valójában csak a nikotinhiányból fakadó feszültséget oldja fel.

Veszélyek: A hosszú távú dohányzás (különösen a cigarettázás) igen káros hatással van az egészségre. A dohányban lévő nikotin hosszú távon szív- és érrendszeri, illetve idegrendszeri károsodásokat okozhat. A dohányzás során a tüdőbe kerülő égéstermékek (policiklikus aromás szénhidrogének, koromszemcsék, stb.) nagyban hozzájárulnak a tüdőrák, a szívelégtelenség, a szívkoszorúér elmeszesedése, a bronchitis és más légúti megbetegedések kialakulásához. A cigarettázás azért veszélyesebb, mint a pipázás vagy a szivarozás, mert itt a legnagyobb a tüdőbe jutó füst mennyisége. Egy kaliforniai kutatás eredményei szerint nemcsak a közvetlen, hanem az ún. “passzív” dohányzás (azaz a mások által kifújt füst beszívása) is fölöttébb káros az egészségre, ennek következtében sok nyilvános helyen megtiltották a dohányzást. A születendő gyermeket veszélyezteti, ha az anya dohányzik a terhesség ideje alatt.

veszelyes a dohanyzas

Tolerancia, függőség: A tolerancia létezését jól példázza a dohányosok karrierje: a kezdeti egy-két szál cigaretta idővel könnyen napi egy-két dobozra duzzadhat. A tolerancia másik – talán még meggyőzőbb – bizonyítéka, hogy a gyakorló dohányosok kellemetlen mellékhatások nélkül tolerálnak olyan mennyiségeket is, amelyektől egy kezdő dohányost gyakran a hányinger kerülget. A fizikai függőség meglétét is sokan kimutatták: a leszokni kívánók zöménél elvonási tünetek lépnek fel (üresség-érzés, nyugtalanság, ingerlékenység, depresszió, levertség, evéskényszer); ahogy az agyban csökken a nikotin mennyisége, úgy nő a dohányosban a hiányérzet, a vágyakozás az újabb adag után. Gyakran úgy érzi, a drog nélkül nem is tud normálisan funkcionálni. A legtöbben csak azért gyújtanak rá a következő cigarettára, hogy megszüntessék a nikotinhiányból fakadó elvonási tüneteket. Paradox módon maga a cigaretta okozza azokat a tüneteket, amelyeket megszüntet. Az elvonási tünetek kb. három hétig tartanak, ezután már csak a pszichikai függőséggel kell számolni (ez azonban hosszú hónapokig, sőt, évekig elhúzódhat). Rendkívül magas a visszaesők aránya. A leszokás elősegíthető a lassú, folyamatos nikotinelvonással, használnak pl. bőrre ragasztható, egyre csökkenő mennyiségű nikotint tartalmazó korongokat, vagy nikotinos rágót. Ha a leszokás nem sikerül (esetleg többszöri próbálkozás után sem), akkor a dohányoson eluralkodhat az önbizalomhiány, önmaga értéktelenségének érzete (“képtelen vagyok rá”, “gyenge vagyok hozzá”, stb.), és ez tovább csökkenti a leszokás esélyét.

vizipipazo fiatalok

A leszokni képtelen dohányosokban erős bűntudat épülhet ki. Ennek eredményeképpen előfordulhat, hogy “rejtőzködő” dohányossá válnak, és csak akkor gyújtanak rá, ha biztosak benne, hogy más éppen nem látja őket (bezárkóznak a fürdőszobába, elhagyatott helyeket keresnek, stb.) Ha a társadalom a támogatás, a segítségnyújtás helyett tovább erősíti ezt a bűntudatot (“látod, képtelen vagy a leszokásra”, “mit teszel a környezeteddel”, “nem igaz, hogy nem tudsz leszokni arról a méregről”, stb.), akkor ez a kívánttal éppen ellentétes hatást válthat ki: a dohányos önbizalmát ezek a támadások tovább gyengítik, és még elesettebbé, még szerencsétlenebbé válhat (vagy pont ellenkezőleg, védekezésül érveket, igazolást keres a szenvedélyére, és vállalja azt, ezáltal fordulva szembe az őt elítélőkkel).
A fentiek ellenére sok olyan dohányos is van, akik számára nem okoz különösebb problémát a leszokás. Vannak emberek, akik éveken át naponta kettő vagy több doboz cigarettát szívnak el, és mégis, ha a helyzet úgy hozza, képesek tartósan felhagyni a fogyasztással. Ezek a kivételek arra mutatnak, hogy a dohányfüggőség kialakulásában – akárcsak a többi drogfüggőség esetén – jóval nagyobb szerep jut a pszichikai, mint a fiziológiai tényezőknek.
Az első cigaretta. A dohányt ma majd minden serdülőkorú fiatal kipróbálja legalább egyszer. Az első cigaretta hatása az esetek többségében kellemetlen, a kipróbáló gyakran nem is érti, hogyan szokhat rá valaki a dohányzásra. Ha külső okok folytán – leggyakrabban a kortárscsoport nyomása, a csoportnormának való megfelelés igénye miatt – a dohányzás folytatódik, néhány cigarettát követően kiépül a tolerancia a dohányzás negatív, kellemetlen mellékhatásaival szemben, és megnyílik az út a komolyabb függőség kialakulása előtt.

Forrás:

attys weboldala